Zágráb történelme – Történelmi és kulturális információk Zágrábról
A Veternica barlangban talált leletek bizonyítják, hogy Zágráb már a prehistorikus időkben is lakott terület volt. Zágráb nevét először 1094-ben említették, amikor László magyar király egyházmegyét hozott létre a területen. Ekkoriban a Gradec nevű település is fejlődésnek indult a közeli hegyen, napjainkban pedig már Gradec is Zágráb városának részét képezi - ez a régi városrész, vagy más néven a város felső része. 1242-ben mind Gradacot, mind pedig Zágrábot fenyegették a tatár támadások. Még ebben az évben Gradacot szabad királyi várossá nyilvánította IV. Béla magyar király, mert Gradec lakossága menedéket ígért a tatárok elől menekülőknek.
1557-ben Zágráb városa ismét veszélybe került a törökök támadásai miatt, még ugyanebben az évben Zágrábot az ország fővárosaként emlegették, ugyanakkor a horvát kormányzat nem tette át székhelyét a városba egészen a 17. századig. A híres Frangepán Miklós volt az első, aki Zágrábot választotta központjául.
1607-ben a horvát parlament kérésére jezsuiták érkeztek a városba Ljubjanából, s 1669-ben már meg is nyitották akadémiájukat, ahol jogot, filozófiát és teológiát tanítottak.
A 17. és a 18. század nagyon kegyetlennek bizonyult a tűzesetek és a területen pusztító pestis következtében. Ezzel ellentétben a 19. század elhozta Zágráb felvirágzását, minthogy a város politikai, művészeti és gazdasági fellendülésnek indult.
Zágráb városa, éppúgy mint Horvátország egésze az Osztrák-Magyar Monarchia uralma alatt állt, de ennek a horvát parlament véget is vetett - 1918 október 29-én megszüntettek mindennemű hivatalos kapcsolatot Horvátország és az Osztrák-Magyar Monarchia között, Zágráb pedig a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság részévé vált.
A két világháborút és a horvát függetlenségi harcokat követően 1991-ben Zágráb lett Horvátország fővárosa, s hamar Közép-Európa egyik legizgalmasabb és legszebb városává nőtte ki magát.
.gif){kind=logo}